Hosszú előkészület után végre teljesen megújult a Neumann Kht. honlapja. A weboldal már az új arculat elemeivel készült. Végre volt annyi időnk, hogy megírjuk, mi is az amivel foglalkozunk, amivé a Neumann Kht. vált az utóbbi pár évben.

Állítólag a suszter cipője mindig lyukas. Ha van elég munkája, nem jut idő a sajátjára. Mégis, nem nagy dicsőség, hogy több hónapi átmeneti állapot után szeptember elejére elindítottuk az új honlapot. Az eredmény azonban mindenért kárpótol. Az új arculatot a Motion Twins Kft. tervezte. Reméljük elég időtlenre sikerült a logó. Csupa szétvágott 0-ból, áll, ami a kiegészítő elemekkel a kettes számrendszer 0 és 1-es számaira utal. Fontos volt, hogy a Kht. arculata passzoljon a termékeihez (NDA, NAVA, Közadatkereső), és ne nőjön a fejére azoknak.

A tartalomban nem próbáltuk meg az összes jelenlegi és valaha volt tevékenységünket részletesen leírni. Inkább a nagy képpel, az összefüggésekkel, a küldetéssel foglalkozunk. A szolgáltatásokkal saját honlapjaikon ismerkedhetnek meg részletesen. Az oldal szerkesztése akkor vált érdekessé, amikor a saját szolgáltatásainkat is beleépítettük. Nem túl bonyolult, de egyszer időigényes a Információszabadság törvény rendelkezéseinek megfelelni, és a jogszabálynak megfelelően publikálni a társasággal kapcsolatos közérdekű adatokat. De ha már egyszer bent van, akkor nagyon könnyű a metaadatokkal együtt publikálni a saját honlapon. Hasonlóan érdekes volt, amikor a munkatársak publikációira létrehoztunk egy NDA gyűjteményt. Ha valamelyikünk új cikkel, tanulmánnyal jelentkezik, akkor annak metaadatait felvesszük az Neumann_publikációk gyűjteménybe, és a lista automatikusan frissül az oldalunkon. Ugyanígy jártunk el a rólunk szóló cikkekkel. Egy Neumann_sajtó gyűjteménybe tesszük el a rólunk szóló cikkek adatait. Illetve így tároljuk, és tesszük kereshetővé közleményeinket. A társaság oldalán a hírszolgáltatást innen, az nda.blog.hu oldalról oldjuk meg. Nem azért, mert ez így nagyn webkettes, hanem mert így többen olvashatják, és a cimkék alapján fűzhetjük be ide vagy az nda.hu-ra a cikkeket. Egy dolgot nem sikerült megoldani. Nem tudtuk megszerezni a neumann.hu URL-t. A domain birtokosa, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, a használaton kívüli domainjét átirányított az njszt.hu-ra. Így annyit tudtunk tenni, hogy a neumann-haz.hu mellett már a neumannhaz.hu is működik.

Használják egészséggel a honlapunkat! Ha nagyon tetszik, vagy éppen nem tetszik, ha hibát találnak, akkor írjanak kommentárt ide, vagy küldjenek levelet!

Tisztelettel:

Kis színes kulturális hír volt augusztus elején, hogy lemondott kulturális miniszteri posztjáról a brazil Gilberto Gil. A neves zenész 2003-ban lett "Lula" da Silva baloldali kormányának tagja. Ritka az, hogy egy lemondott kulturpolitikust egy szélesebb nemzetközi közösség is megsirat. Ami miatt fontos Gil politikai munkássága az, hogy politikájának középpontjában a kultura digitalizálása, és a hozzáférés bővítése állt. Úgy gondolta, hogy a kultúra és a tudás szabad terjedésének útjában a szigorú, és a digitális korban anakronisztikus szerzői jogi szabályozás áll. Ennek fellazításával milliók emancipációjára nyílik esély. Gilberto Gilt elsősorban az új szerzői jogi mozgalmak emelték vállukra, és lett általuk a szabad kultúra nemzetközileg ismert hőse. Munkásságáról bővebben itt olvashat a Wired magazin cikkében. Gil most visszatér a zenekészítéshez és koncertezéshez. Mi pedig várjuk, hogy mikor lesz ismét kulturpolitikusról portré a Wired magazinban. 

Szeptember 3-án a Budapest Meetup programján az NDA fejlesztésén dolgozó iMind és Visual Minds munkatársai mutatják be az új NDA keresőt és az ahhoz készült strukturált címkefelhőt. Program és beharangozó itt található. Ismét jó társaságba keveredtünk. Az egyéves szülinapi Meetupon például Esther Dyson tartott előadást. A Budapest Meetup egy nemzetközi franchise budapesti megtestesülése. Pörgős 5-10 perces előadásokon mutatkoznak be érdekes projektek, de ugyanennyire fontos esemény az utána következő sörözés, ahol találkozhat egymással fejlesztő, befektető és teoretikus.

UPDATE: Elég üdítő műfaj az ötperces előadás, ötperc kérdéssel. Az esemény szervezői úgy is tudják, hogy a lényeg utána jön a sörözős beszélgetésen. A Szervita téren lévő lebontásra ítélt csúnya irodaház nyolcadik elemeleti terasza nagyon jó hely erre.

1997-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium előrelátó munkája nyomán megnyitotta kapuit a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ Kht-t. A társaság feladatait törvénybe is foglalták. A Neumann-ház az "elektronikus dokumentumok nemzeti szolgáltató központja". A törvényi feladat sosem valósult meg. Egyfelől azért, mert egyetlen közgyűjtemény vagy hivatal sem kívánt elektronikus dokumentumokkal bíbelődni, majd később amikor elkezdték, nem akarták ezek kezelését és szolgáltatását kiadni a kezükből. A Neumann egy módszertani szolgáltató központ lett, pedig már a látványtervek is megvoltak a Szent György téri főparancsnokság átalakítására, ami a nemzeti digitális kultúra fellegvára, a modern OSZK lett volna.

Az első 100.000 szócikk közé sajnos nem fért be, de van már magyar nyelvű szócikk a Wikipediában a Neumann Kht. történetéről és szolgáltatásairól. Úgy született, hogy megírtuk. És még jön a többi is. Részletesen a szolgáltatásokról, a Dublin Core-ról, a  nyílt archívumról, a metázásról, a sémákról, a közérdekű információk újrahasznosításáról, és mindenről amihez konyítunk.

A második és harmadik napon nem voltak annyira megkapóak a plenáris előadások, mint az elsőn. Volt egy kis jogi esetek a Creative Commonsról, majd egy másik előadás arról, hogy dőreségvolt a technológiától a szólásszabadság kiteljesedését várni. Hiszen még mindig csuknak le ellenzéki bloggereket. Tényleg? És honnan tudhatunk erről az igazságtalanságról? Csak nem az internetről? Hol tiltakozhatunk emiatt? Csak nem az interneten?

A sűrűje előtt ajánlom figyelmükbe a CC Asia Band albumának néhány rövid számát, amit a konferencia tiszteletére írtak. 

A plenáris előadásoknál sokkal inkább izgalomban tartott a saját panelom, a Local Content Global Commons, ahol én is előadtam. A panel célja a jó gyakorlatok bemutatása, a tapasztalatok cseréje. A kiadók, mozgalmárok, publikálók trükkjeinek és problémáinak bemutatása, és a nyílt publikálás gazdasági, szociális kontextusának feltárása. Az ötödik ülésen az állami adatvagyonhoz való hozzáférésről volt szó. Arról, hogy milyen nehézségeket okoz az állami közgyűjtemények közkincseinek (PD) digitalizált változatait, és a kormányzati információkat, a közérdekű adatokat elérni.

Ígértem, hogy jelentkezem az iSummit konferenciáról. Íme az első nap történései. A Global Context, Local Commons című workshopot, amiben én is részt veszek, majd külön foglalom össze.

A konferenciát Heather Ford, az iCommons vezetőjének programadó előadása nyitotta meg. Az iCommons projektjeiben a nyitottság a kulcsszó, ami egyaránt jelent kulturális és technológiai nyitottságot. A nyitott projekt sikeréhez elég egy általános konszenzus a célok és eszközök természetéről. A közvetlen demokrácia még mindig túl időigényesnek tűnik, a részvételhez elég az elvi egyetértés. A nyitott projekt architektúrájában nyitott. Infrastruktúrája, a használt licencek, szabványok nyíltak, és nyitott hálózatokon, hardver architektúrákon valósulnak meg, ahol a hozzáférés szabad.

A definíciókat a széles elvi konszenzus megalapozása követte: globális válaszokat kell találni a lokális kihívásokra. A legfőbb kihívás jelenleg a “Globális Dél” szellemi, digitális gyarmatosítása. Attól tartok a lokálisan alkalmazható globális válaszok kifundálása megint egy újabb ok lesz az észak-nyugati fehér ember szégyenkezésére. Az iCommons megközelítése a lehető legszimpatikusabb, mivel azt vallja hogy nem rajtuk kell segíteni, hanem velük kitalálni, hogyan lehetnek aktív részesei ennek a globális diskurzusnak.

Hamarosan jött is a válasz a “Globális Délről” Mohamed Nanabhay az Al Jazeera új média igazgatójától. (A konferencia egyik fő támogatója az Al Jazeera televízió.) Médiaportfoliót elnézve, lassan egy komplex arab Disneyvel állunk szemben. Tegyük félre egy pillanatra, hogy milyen szerepet tulajdonít a “Globális Észak” médiája az Al Jazeerának. Nagyon okos, felkészült előadás volt. Az adó komolyan veszi termékeinek minden fogyasztóját és a fogyasztás módjait, egészen a Kairóban guggolva teázó kávéház látogatótól, a podcastok letöltőjéig. Nanabhay úr egy tökéletesen naprakész platformfüggetlenségre készülő óvatos médiastratégiát vázolt fel, olyan szempontokkal, mint az új generációk kiszolgálása, a nézők dekriminalizálása. Előadását hallgatva megdöbbentő volt, hogy az arab világ CNN-je gondolkodásában fényévekkel a magyar közszolgálati tévé előtt jár. Mucsi Csaba úr, az MTV újmédia főszerkesztője a brand image online megerősítéséről, és az egy utas hozzáférés (mtv.hu) fontosságáról beszél. Érdemes lenne eltöltenie pár napot a Jazeeránál, hogy tanuljon az új trendekről.

Az előadás végén az merült fel bennem, hogy a nyugati világot és szemléletet elutasító befektetők pénzéből felépített tévécsatorna meddig válogathat kedvére a demokrácia olyan kurrens gyümölcseiből – mint a Creative Commons, a közösségi tartalomfejlesztés – anélkül, hogy az azokhoz kapcsolódó értékek kikezdenék a tradicionális értékeket? Mikor lesz az, amikor az első nézői video érkezik valami számukra érzékeny témáról? Vannak a modernitásnak olyan vívmányai, amik simán beleillenek egy pre- vagy máshogy-modern társadalom életmódjába. Ilyen az afrikai törzsi viszályok világában a Kalasnyikov. Az információeléréssel, nyilvánossággal kapcsolatos vívmányok a nyomtatástól az internetig azonban inkább erodálják a nem demokratikus intézményeket. A megoldással egy-két évtized múlva jelentkezünk.

Jimmy Wales a fenntarthatóság jegyében Kaliforniából jelentkezett online videó kapcsolaton keresztül. Megmutatta, hogy milyen lenne szerinte egy nyitott logikájú kereső. A keresések 90%-át a három nagy kereső adja ki, mindhárom módszertanát szigorú titok övezi, és sokak számára gyanúsan keveredik a sima talált és a reklám. CC körökben egyre nagyobb az ellenérzés a Google nagyravágyásával

szemben. A Wikia nevű projekt keresője nyílt forráskódú, és a keresők tudják értékelni a találatokat, kommentárokat írhatnak egyes találatokhoz, ezzel is növelve a következő keresés pontosságát. A crawler (internetet bejáró, weblapokról információt gyűjtő regisztrációs szoftver) elosztott rendszerben működik. Bárki letöltheti és elindíthatja környezetében. Hogy sikerül-e ebből valami nagyot szóló keresőt csinálni az a jövő zenéje. A siker elsősorba na kritikus tömegtől függ. Nagyon sok ember egyéni véleménye nem érdekel egyes találatok relevanciájáról, ám a vélemények eredője már érdekes lehet. A Neumann-ban biztosan utánanézünk, hogyan kapcsolódhatunk a Wikiához. http://search.wikia.com

A délelőtti key note-ok sorát Joi Ito a CC Japan munkatársa zárta, aki bemutatta, merre tart a mozgalom. Újabb licencek kidolgozása és gondozása mellett oktatási, tudományos felhasználási projekteket indítanak, valamint a nagykorúság féle lép a CC azzal, hogy elkészíti saját elosztott rendszerű nyilvántartó rendszerét. Ennek jelentőségére még egy későbbi bejegyzésben visszatérek.

A délutáni key note-ok csupa móka és kacagás voltak. Johanna Blakley a divatipar jogvédelmi gyakorlatát vizsgálta. Szerencsére a divatipar kevésbé foglalkozik a jogvédelemmel, mert nagyon könnyű egymásból meríteni, és nem is lehet másból, mint a múltból és mások munkájából. Az ipar érdeke, hogy

pörögjön, még ha egymás másolása útján is. Más ügy a brandek hamisítás elleni harca, ami Magyarországon is aktuális kérdés éppen. A márka és termékhamisítás teljesen más ügy, mint a kölcsönzés, remix, könnyű is elkülöníteni. A nyugalmat támogatja az is, hogy a divat egy jól rétegzett piac, ahol fentről lefelé és lentről felfelé vándorolnak a motívumok, az egy piacot célzó versenytársak nem egymástól nyernek ihletet. www.readytoshare.org.

Ezen kívül volt még két kevésbé érdekes előadás. Egy jogi memoriter és egy bölcsészeti példabeszéd arról, mi lenne, ha az abc-t is szerzői jog védené.

Holnap újabb érdekes előadások lesznek, illetve folytatódik a workshop-om a nyílt szabványú publikálás és a közszféra adatvagyonának hozzáférhetővé tétele témájában.

Kedden kezdődik Sapporoban az iSummit '08 konferencia. A rendezvényt a Creative Commons-ból kinőtt iCommons szervezi. A jogkezelési reform helyett itt különféle együttműködési projekteken, a szabad kultúra elterjesztésén van a hangsúly. Részletesebben itt lehet olvasni a célokról. Szerdán én is előadok egy panelban, ami a globális kontextusban megvalósuló helyi stratégiákról szól. Az állami adatvagy felszabadításának, és a kulturális adatvagyon hasznosítását támogató programjainkról fogok beszélni.

Ha lesz rá időm és szerzek egy japán hálózati átalakítót, akkor tudósítok majd a konferenciáról.

| View | Upload your own

 

 

Múlt csütörtökön vendégünk volt Rick Prelinger a Prelinger Archive vezetője, az Internet Archívum board igazgatója. Archívumát 1986-ban alapította azzal a céllal, hogy összegyűjtese és megőrizze a mozgóképi anyagok illékonyabb fajtáit, reklámokat, filmhíradókat, propaganda és oktató filmeket. Ezek azok a filmek, amelyek igen jellemzőek saját korukra, mégsem tartoznak egyetlen komoly közgyűjtemény gyűjtőkörébe sem. A húszévnyi munkával felépített hatvanezres Prelinger gyűjtemény anyagát 2002-ben megvásárolta a Library of Congress. A filmek küzül kétezer szabadon megtekinthető a az Internet Archívumban, és hamarosan 500 újabb is felkerül. A filmek szabadon nézhetők felhasználhatók, átszerkeszthetők. A kereskedelmi felhasználáshoz az archív anyagokat a Getty kreatív ügynökségi archívumából lehet megvásárolni. Ez az értékesítési csatorna hozza az archívum fenntartási költésgeinek háromnegyedét.

Rick Prelinger egy kedélyes fickó, aki jókedvében építi archívumát. Szívesen beszélget a digitális technológia, a megőrzés és a felejetés kérdéseiről. Szabadidejében kollázs filmet készít a feltárt anyagaiból. Aggódik a Google könyves projektje miatt. De míg Európában bizottságosdi a válasz, addig az Internet Archívumban igyekeznek minél több public domain könyvet szabadon elérhetővé tenni. Eddig körülbebül 400.000 könyvet digitalizáltak és publikáltak. Könnyű nekik, magánalapítványként nem törvényi feladatokat látnak el, gyorsak a döntéseik, nem köti őket a közbeszerzés. Például tudnak óránként 8 dolláros áron filmet digitalizálni, ami elég hihetetlenül hangzik. Annyit tehetünk, hogy nyitunk a gyűjtői, archivátori közösségek felé, megpróbáljuk frissen tartani a közgyűjteményi szemléletünket, és megpróbálunk minél több gyűjtőt és állami fenntartású közgyűjteményt meggyőzni, hogy arról, hogy látszaniuk kell.