A második és harmadik napon nem voltak annyira megkapóak a plenáris előadások, mint az elsőn. Volt egy kis jogi esetek a Creative Commonsról, majd egy másik előadás arról, hogy dőreségvolt a technológiától a szólásszabadság kiteljesedését várni. Hiszen még mindig csuknak le ellenzéki bloggereket. Tényleg? És honnan tudhatunk erről az igazságtalanságról? Csak nem az internetről? Hol tiltakozhatunk emiatt? Csak nem az interneten?
A sűrűje előtt ajánlom figyelmükbe a CC Asia Band albumának néhány rövid számát, amit a konferencia tiszteletére írtak.
A plenáris előadásoknál sokkal inkább izgalomban tartott a saját panelom, a Local Content Global Commons, ahol én is előadtam. A panel célja a jó gyakorlatok bemutatása, a tapasztalatok cseréje. A kiadók, mozgalmárok, publikálók trükkjeinek és problémáinak bemutatása, és a nyílt publikálás gazdasági, szociális kontextusának feltárása. Az ötödik ülésen az állami adatvagyonhoz való hozzáférésről volt szó. Arról, hogy milyen nehézségeket okoz az állami közgyűjtemények közkincseinek (PD) digitalizált változatait, és a kormányzati információkat, a közérdekű adatokat elérni.
A már korábban összegyűjtött közérdekű adatok és a korábban született kulturális örökségi információk nem publikálhatók Creative Commons licenc alatt, ugyanis a jogkezelésben nem lehetséges visszaható jognyilatkozatot tenni. Utólag nem vehetünk valamit CC licenc alá. Ugyanakkor ezeknek az információknak a nagyrésze már ma közkincs, és ennek a közkincsnek a széleskörű elérhetővé tétele a nulladik lépés a nyitott kultúra kialakításához. A közkincs körébe tartozó kulturális örökségi információk és a közérdekű adatok természetes kiindulópontjai lehetnek a megosztáson, átdolgozáson és intenzív disztribúción alapuló nyílt kulturális alkotói és terjesztői modell számára.
A panel résztvevői nagyon különböző helyekről érkeztek, de elég tipikusak voltak a problémák. Általában a közérdekű adatokhoz való hozzáférést akadályozza a jogi szabályozás hiányossága, vagy egyszerűen az intézményi kultúra. Több helyen a kormányzati információk szabad elérését és újrahasznosítását a szerzői jogvédelem is korlátozza. A mexikói Creative Commons például azon dolgozik, hogy a kormányzati adatbázisokat és dokumentumokat nem kereskedelmi célra ingyenesen tegyék elérhetővé. Ez nagyjából egybevág az OECD-nek azon ajánlásával, hogy a közérdekű adatokat a lehető legolcsóbban - lehetőleg ingyen - kell az állampolgárok, sőt a piac számára is elérhetővé tenni. Magyarországon viszonylag fejlettnek számít a közérdekű adatokhoz való hozzáférés szabályozása. Talán csak az újrahasznosítás szabályainak lefektetése hiányzik, ami a vonatkozó uniós direktíva miatt már nem késhet sokáig.
Viszonylag kevés hozzászólónál merült fel az a probléma, hogy a közgyűjtemények sajátos tulajdonosi szemlélettel őrzik a szellemi és tárgyi örökség digitális lenyomatait. Története azért mindenkinek volt a közgyűjteményi tudásféltésről, a hozzáférés korlátozásáról, mégsem jelent ez általános tendenciát. Előadásomban nekem mégis ki kellett térnem arra, hogy sok magyar közgyűjtemény még mindig nem érti, mivel szolgálhatja azt a közösséget, amelyik lehetővé teszi munkáját, és azt sem, milyen új megközelítést igényel a hosszútávú megőrzés és a tudás elosztása a digitális korban. Itthon a "feladat" sok esetben addig vár sorára, amíg nem jut elégséges állami vagy uniós forrás annak megoldására, majd továbbfejlesztésére.
Összességében úgy néz ki, hogy Magyarország már nem az a minden területen lemaradt és szerencsétlen kullogva haladó ország, mint ami egykor volt. Akár 2002-ben, amikor elkezdtük az internetpenetráció növelésének eszközeit keresni. Persze van még mit eltanulni másoktól, de egy két jó példával is tudunk szolgálni. Ilyen például az információszabadság törvényünk. De az is elég beszédes, hogy rajtam kívül a 60 résztvevő ország egyikéből sem érkezett állami alkalmazott.
A panel egy más szempontú összefoglalója itt olvasható.
