Ígértem, hogy jelentkezem az iSummit konferenciáról. Íme az első nap történései. A Global Context, Local Commons című workshopot, amiben én is részt veszek, majd külön foglalom össze.

A konferenciát Heather Ford, az iCommons vezetőjének programadó előadása nyitotta meg. Az iCommons projektjeiben a nyitottság a kulcsszó, ami egyaránt jelent kulturális és technológiai nyitottságot. A nyitott projekt sikeréhez elég egy általános konszenzus a célok és eszközök természetéről. A közvetlen demokrácia még mindig túl időigényesnek tűnik, a részvételhez elég az elvi egyetértés. A nyitott projekt architektúrájában nyitott. Infrastruktúrája, a használt licencek, szabványok nyíltak, és nyitott hálózatokon, hardver architektúrákon valósulnak meg, ahol a hozzáférés szabad.

A definíciókat a széles elvi konszenzus megalapozása követte: globális válaszokat kell találni a lokális kihívásokra. A legfőbb kihívás jelenleg a “Globális Dél” szellemi, digitális gyarmatosítása. Attól tartok a lokálisan alkalmazható globális válaszok kifundálása megint egy újabb ok lesz az észak-nyugati fehér ember szégyenkezésére. Az iCommons megközelítése a lehető legszimpatikusabb, mivel azt vallja hogy nem rajtuk kell segíteni, hanem velük kitalálni, hogyan lehetnek aktív részesei ennek a globális diskurzusnak.

Hamarosan jött is a válasz a “Globális Délről” Mohamed Nanabhay az Al Jazeera új média igazgatójától. (A konferencia egyik fő támogatója az Al Jazeera televízió.) Médiaportfoliót elnézve, lassan egy komplex arab Disneyvel állunk szemben. Tegyük félre egy pillanatra, hogy milyen szerepet tulajdonít a “Globális Észak” médiája az Al Jazeerának. Nagyon okos, felkészült előadás volt. Az adó komolyan veszi termékeinek minden fogyasztóját és a fogyasztás módjait, egészen a Kairóban guggolva teázó kávéház látogatótól, a podcastok letöltőjéig. Nanabhay úr egy tökéletesen naprakész platformfüggetlenségre készülő óvatos médiastratégiát vázolt fel, olyan szempontokkal, mint az új generációk kiszolgálása, a nézők dekriminalizálása. Előadását hallgatva megdöbbentő volt, hogy az arab világ CNN-je gondolkodásában fényévekkel a magyar közszolgálati tévé előtt jár. Mucsi Csaba úr, az MTV újmédia főszerkesztője a brand image online megerősítéséről, és az egy utas hozzáférés (mtv.hu) fontosságáról beszél. Érdemes lenne eltöltenie pár napot a Jazeeránál, hogy tanuljon az új trendekről.

Az előadás végén az merült fel bennem, hogy a nyugati világot és szemléletet elutasító befektetők pénzéből felépített tévécsatorna meddig válogathat kedvére a demokrácia olyan kurrens gyümölcseiből – mint a Creative Commons, a közösségi tartalomfejlesztés – anélkül, hogy az azokhoz kapcsolódó értékek kikezdenék a tradicionális értékeket? Mikor lesz az, amikor az első nézői video érkezik valami számukra érzékeny témáról? Vannak a modernitásnak olyan vívmányai, amik simán beleillenek egy pre- vagy máshogy-modern társadalom életmódjába. Ilyen az afrikai törzsi viszályok világában a Kalasnyikov. Az információeléréssel, nyilvánossággal kapcsolatos vívmányok a nyomtatástól az internetig azonban inkább erodálják a nem demokratikus intézményeket. A megoldással egy-két évtized múlva jelentkezünk.

Jimmy Wales a fenntarthatóság jegyében Kaliforniából jelentkezett online videó kapcsolaton keresztül. Megmutatta, hogy milyen lenne szerinte egy nyitott logikájú kereső. A keresések 90%-át a három nagy kereső adja ki, mindhárom módszertanát szigorú titok övezi, és sokak számára gyanúsan keveredik a sima talált és a reklám. CC körökben egyre nagyobb az ellenérzés a Google nagyravágyásával

szemben. A Wikia nevű projekt keresője nyílt forráskódú, és a keresők tudják értékelni a találatokat, kommentárokat írhatnak egyes találatokhoz, ezzel is növelve a következő keresés pontosságát. A crawler (internetet bejáró, weblapokról információt gyűjtő regisztrációs szoftver) elosztott rendszerben működik. Bárki letöltheti és elindíthatja környezetében. Hogy sikerül-e ebből valami nagyot szóló keresőt csinálni az a jövő zenéje. A siker elsősorba na kritikus tömegtől függ. Nagyon sok ember egyéni véleménye nem érdekel egyes találatok relevanciájáról, ám a vélemények eredője már érdekes lehet. A Neumann-ban biztosan utánanézünk, hogyan kapcsolódhatunk a Wikiához. http://search.wikia.com

A délelőtti key note-ok sorát Joi Ito a CC Japan munkatársa zárta, aki bemutatta, merre tart a mozgalom. Újabb licencek kidolgozása és gondozása mellett oktatási, tudományos felhasználási projekteket indítanak, valamint a nagykorúság féle lép a CC azzal, hogy elkészíti saját elosztott rendszerű nyilvántartó rendszerét. Ennek jelentőségére még egy későbbi bejegyzésben visszatérek.

A délutáni key note-ok csupa móka és kacagás voltak. Johanna Blakley a divatipar jogvédelmi gyakorlatát vizsgálta. Szerencsére a divatipar kevésbé foglalkozik a jogvédelemmel, mert nagyon könnyű egymásból meríteni, és nem is lehet másból, mint a múltból és mások munkájából. Az ipar érdeke, hogy

pörögjön, még ha egymás másolása útján is. Más ügy a brandek hamisítás elleni harca, ami Magyarországon is aktuális kérdés éppen. A márka és termékhamisítás teljesen más ügy, mint a kölcsönzés, remix, könnyű is elkülöníteni. A nyugalmat támogatja az is, hogy a divat egy jól rétegzett piac, ahol fentről lefelé és lentről felfelé vándorolnak a motívumok, az egy piacot célzó versenytársak nem egymástól nyernek ihletet. www.readytoshare.org.

Ezen kívül volt még két kevésbé érdekes előadás. Egy jogi memoriter és egy bölcsészeti példabeszéd arról, mi lenne, ha az abc-t is szerzői jog védené.

Holnap újabb érdekes előadások lesznek, illetve folytatódik a workshop-om a nyílt szabványú publikálás és a közszféra adatvagyonának hozzáférhetővé tétele témájában.